Incipit
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus {Doxology: Nat}
Nunc, Sancte, nobis, Spíritus,
Unum Patri cum Fílio,
Dignáre promptus íngeri
Nostro refúsus péctori.
Os, lingua, mens, sensus, vigor
Confessiónem pérsonent.
Flamméscat igne cáritas,
Accéndat ardor próximos.
Jesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {Doxology: Nat}
Most szállj le, Szentlélek, reánk,
Atyával és Fiúval egy,
Ömöld el szívünk teljesen
S maradj bennünk kegyelmesen.
Száj, szív, érzék, ész, lendület,
Visszhangozzon hitvallomást,
Lánggal égjen a szeretet
S lobogjon át mindenkire.
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi {ex Psalterio secundum diem}
Ant. Clamor meus,
Psalmus 101(2-13) [1]
101:2 Dómine, exáudi oratiónem meam: * et clamor meus ad te véniat.
101:3 Non avértas fáciem tuam a me: * in quacúmque die tríbulor, inclína ad me aurem tuam.
101:3 In quacúmque die invocávero te, * velóciter exáudi me.
101:4 Quia defecérunt sicut fumus dies mei: * et ossa mea sicut crémium aruérunt.
101:5 Percússus sum ut fænum, et áruit cor meum: * quia oblítus sum comédere panem meum.
101:6 A voce gémitus mei * adhǽsit os meum carni meæ.
101:7 Símilis factus sum pellicáno solitúdinis: * factus sum sicut nyctícorax in domicílio.
101:8 Vigilávi, * et factus sum sicut passer solitárius in tecto.
101:9 Tota die exprobrábant mihi inimíci mei: * et qui laudábant me, advérsum me jurábant.
101:10 Quia cínerem tamquam panem manducábam, * et potum meum cum fletu miscébam.
101:11 A fácie iræ et indignatiónis tuæ: * quia élevans allisísti me.
101:12 Dies mei sicut umbra declinavérunt: * et ego sicut fænum árui.
101:13 Tu autem, Dómine, in ætérnum pérmanes: * et memoriále tuum in generatiónem et generatiónem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Kiáltásom.
Zsoltár 101(2-13) [1]
101:2 Uram, hallgasd meg imádságomat, * és az én kiáltásom jusson hozzád.
101:3 Ne fordítsd el tőlem a te orcádat; * amely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet;
101:3 Amely nap segítségül hívlak téged, * azonnal hallgass meg engem.
101:4 Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, * és csontjaim mint a forgács elszáradnak.
101:5 Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, * úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet.
101:6 Az én nyögésem szava miatt * csontom húsomhoz ragadott.
101:7 Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; * olyan lettem, mint a bagoly az ő lakhelyén.
101:8 Virrasztok * és olyan lettem, mint a magányos madár a háztetőn.
101:9 Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; * és akik dicsértek engem, ellenem esküsznek.
101:10 Mert a kenyeret hamuban eszem, * és italomat sírással vegyítem
101:11 A te haragod és bosszankodásod miatt; * mert fölemelvén, levetettél engem.
101:12 Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, * és én mint a széna elszáradok.
101:13 Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, * és a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 101(14-23) [2]
101:14 Tu exsúrgens miseréberis Sion: * quia tempus miseréndi ejus, quia venit tempus.
101:15 Quóniam placuérunt servis tuis lápides ejus: * et terræ ejus miserebúntur.
101:16 Et timébunt gentes nomen tuum, Dómine, * et omnes reges terræ glóriam tuam.
101:17 Quia ædificávit Dóminus Sion: * et vidébitur in glória sua.
101:18 Respéxit in oratiónem humílium: * et non sprevit precem eórum.
101:19 Scribántur hæc in generatióne áltera: * et pópulus, qui creábitur, laudábit Dóminum:
101:20 Quia prospéxit de excélso sancto suo: * Dóminus de cælo in terram aspéxit:
101:21 Ut audíret gémitus compeditórum: * ut sólveret fílios interemptórum:
101:22 Ut annúntient in Sion nomen Dómini: * et laudem ejus in Jerúsalem.
101:23 In conveniéndo pópulos in unum, * et reges ut sérviant Dómino.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 101(14-23) [2]
101:14 Te fölkelvén, könyörülni fogsz Sionon; * mert ideje, hogy rajta könyörülj, mert eljött ideje.
101:15 Mivel kedvesek szolgáidnak az ő kövei, * és romján sajnálkoznak.
101:16 És a népek félni fogják a te nevedet, Uram, * és a föld minden királyai a te dicsőségedet.
101:17 Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, * és láttatni fog az ő dicsőségében,
101:18 Az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, * és nem veti meg azok könyörgését.
101:19 Írassanak meg ezek a jövő nemzedéknek; * és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat;
101:20 Mert letekintett az ő szent magasságából; * az Úr a mennyből a földre tekintett:
101:21 Hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, * és föloldja a megöltek fiait:
101:22 Hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, * és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
101:23 Midőn a népek és királyok egybegyűlnek, * az Úrnak szolgálandók.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 101(24-29) [3]
101:24 Respóndit ei in via virtútis suæ: * Paucitátem diérum meórum núntia mihi.
101:25 Ne révoces me in dimídio diérum meórum: * in generatiónem et generatiónem anni tui.
101:26 Inítio tu, Dómine, terram fundásti: * et ópera mánuum tuárum sunt cæli.
101:27 Ipsi períbunt, tu autem pérmanes: * et omnes sicut vestiméntum veteráscent.
101:28 Et sicut opertórium mutábis eos, et mutabúntur: * tu autem idem ipse es, et anni tui non defícient.
101:29 Fílii servórum tuórum habitábunt: * et semen eórum in sǽculum dirigétur.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Clamor meus, Dómine, ad te pervéniat: non avértas fáciem tuam a me.
|
Zsoltár 101(24-29) [3]
101:24 Erre felelt neki ő életereje javában: * Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem.
101:25 Ne szólíts ki engem napjaim felén; * a te esztendeid nemzedékről nemzedékre.
101:26 Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, * és az egek kezeid alkotásai.
101:27 Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; * mind elavulnak, mint a ruha,
101:28 és mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak; * te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.
101:29 Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, * és ivadékuk megmarad mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Kiáltásom jusson színed elé, Uram, ne rejtsd el előlem arcodat.
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Proprio de Tempore}
Sir 24:14
Ab inítio et ante sǽcula creáta sum, et usque ad futúrum sǽculum non désinam, et in habitatióne sancta coram ipso ministrávi.
℟. Deo grátias.
℟.br. Spécie tua * Et pulchritúdine tua.
℟. Spécie tua * Et pulchritúdine tua.
℣. Inténde, próspere procéde, et regna.
℟. Et pulchritúdine tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Spécie tua * Et pulchritúdine tua.
℣. Adjuvábit eam Deus vultu suo.
℟. Deus in médio ejus, non commovébitur.
|
Chapter Responsory Verse {az időszaki részből}
Sir 24:14
Kezdettöl és az idök elött teremtettem, és mind az örökkévalóságig meg nem szünök; és a szent lakhelyen szolgáltam elötte.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. A te ékességeddel és * szépségeddel
℟. A te ékességeddel és * szépségeddel
℣. Indúlj meg, járj szerencsésen és országolj
℟. Szépségeddel
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. A te ékességeddel és * szépségeddel
℣. Isten akarja megvédeni őt
℟. Nem inog meg, Isten lakik benne
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Concéde nos fámulos tuos, quǽsumus, Dómine Deus, perpétua mentis et córporis sanitáte gaudére: et, gloriósa beátæ Maríæ semper Vírginis intercessióne, a præsénti liberári tristítia, et ætérna pérfrui lætítia.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant, we beseech thee, O Lord God, unto all thy servants, that they may remain continually in the enjoyment of soundness both of mind and body, and by the glorious intercession of the Blessed Mary, always a Virgin, may be delivered from present sadness, and enter into the joy of thine eternal gladness.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|